Egy mozgáskorlátozott ember élete nem könnyű. Tele van kihívásokkal, kerülőutakkal. A mozgás fejlesztése fájdalmakkal jár. Fizikai fájdalmakkal, amelyekkel sokkal könnyebb megküzdeni, mint a lélek fájdalmaival. Amikor az ember életéből eltelik 33 év és visszatekint erre az időre, akkor rá kell jönnie, hogy az emberi léleknek vannak annál sokkal nagyobb fájdalmai, minthogy kisebb korában csúfolják vagy furcsán néznek rá az állapota miatt. Sokkal nehezebb feldolgozni azt, amikor felnőtt emberként a másik felnőtt ember használja ki azokat az általa látni vélt lehetőségeket, amelyekkel fájdalmat okoz egy olyan embernek, aki ki van szolgáltatva az ő jóindulatának.

Mindezt azért teszi, mert azt hiszi, hogy megteheti. Elmehetsz a nővel randizni, elmondhatod neki a szemébe, hogy ezt nem tűröd, mert te is emberből vagy, mégis megteszi! Mit tehetsz ilyenkor? Sírhatsz. Zokoghatsz. Aztán lesüllyedhetsz egy bizonyos szint alá, hiába vagy szellemileg egy bizonyos szint felett. Amikor már a sokadik hasonló szórakozáson túl vagy úgy, hogy már a szex örömeivel is megismertetett az akit szerettél, választhatod azt az utat, hogy odamész hozzá, a kisebb rossz esetén bevered a pofáját, hogy egy életre megtanulja a kis ribanc, hogy veled nem szórakozhat. Meg is ölheted, ha neked úgy tetszik. Kiirthatod a családját, ha akarod. Csak akkor hosszú évekre börtönbe mész és tönkreteszed az életed.

Te, Rudolf egy másik utat választottál! Erről szól ennek a blognak az első posztja! Erről a bizonyos másik útról! Sok gondolkodással, átsírt éjszakával, öngyilkos gondolatokkal járt ennek a blognak a kialakítása. Vajúdtak a problémahegyek és hogy egeret szültek-e azt majd a kedves olvasó eldönti és ha akarja, hozzászólás formájában tudatja velem! Mindenesetre a lelkem és az eszem 2022. január 10-én a világra hozta Hidegh Rezső fiktív karakterét és majd alakítja kitalált élete útját. Hátha rájön ilyenkor az ember, mihez kezdjen a hölgyekkel, miközben írásaival szórakoztatni próbálja a nagyérdeműt!

Engedelmükkel hozzá is kezdenék!